Isten Háta Mögött - Az orionyaranyadért

(A kényelmetlen lemez, 2008)

Lehet arról vitatkozni, hogy akkor a kvázi-halandsza szöveg önmagában stílusérték-e, vagy sem, de az IHM esetében két dolog miatt sem állja meg a helyét egy ilyen vita: egyrészt a zene minősége okán nem pusztán önmagában, másrészt közel sem halandzsa, ha figyelmesen hallgatjátok.

Arról pedig még csak vitatkozni sem érdemes, hogy a Rosenkreutz kémiai mennyegzője, ill. az A szokásos hátborzongató kora reggeli ordítás új színt hozott a hazai METÁL az előző évtized közepén szolídan bugyborékoló posványába - és ezen nem változtat, hogy tavaly szinte már teljesen érdektelen volt az Ű. Az alábbi dalnak itt a helye.

Eredetileg a második nagylemez zárótétele volt a nóta kissé lötyögős akusztik-verziója, aztán a Kényelmetlen lemez B oldalára (szép tisztelgés ez az '80s B-oldalazása előtt; vagy esetleg nem az) felkerült az alábbi, fogósabb verzió.

Zárójelben: egyszer egy interjúban azt mondták a srácok, hogy fogalmuk nincs, honnan jött ez a Rosenkreutz-cím, egyszerűen csak előbukkant valakinek az agyából. Nos, a Chymische Hochzeit von Christian Rosencreutz a Fama, ill. a Confessio után a harmadik a rózsakeresztesek klasszikus kiáltványainak sorában. Irodalmi érdeklődésű metál-felhasználók ne legyenek restek, és lássák olvasmányos formában Umberto Eco regényében.