Manowar - Kill with power

(Hell on wheels: live, 1997)

 

Az önmagukat a háború emberéről elnevező auburni csöcsös legények képviselte hozzáállás, színpadkép, műmájerkedés és az ehhez társuló szánalmas, jobbára alaptalan öntudat méltán vívhatja ki megvetésünket. És azt se feledjük el, hogy a Louder than hell óta csak és kizárólag értékelhetetlen studióalbumokat produkáltak - pedig az idestova tizenöt éve jelent meg.

Ugyanakkor mi is a METÁL, ha nem a pozőrködés, a nevetségesség ódiumát is vállaló kompromisszum-képtelenség, teatralitás és a józan ész követelményeinek totális semmibevétele? Ráadásul a srácok 1984-ben bekerültek a Guinness rekordok könyvébe, mint a leghangosabb metálkoncertet adó zenekar (129,5 db), aztán 2008-ban még egyszer, mint a leghosszabb metálkoncertet adó zenekar (5 óra).

És akkor arról még nem is beszéltünk, hogy a fent említett Louder than hell után egyhuzamban kiadtak két dupla koncert lemezt, és egy koncert DVD-t, a következő indoklással: mert megtehetjük. Az alábbi dal az első duplakonci lemezről szól, és egyrészt szónikus orgazmussal ér fel a gitárszólója, másrészt Eric Adams 3:08-nál felhangzó falzettjétől a mai napig futkos a hátamon a hideg.

A Hell on wheels belső borítóján a következő mondat díszeleg: this album was made to be played loud. Járjatok el ennek szellemében, mikor böngészitek a posztokat. 

Nem is lehetne jobb nyitánya a listának.