Előszó helyett csak annyit, hogy lassan célegyenesbe fordulok, és akkor indulunk, skrupulusok és bármiféle egyéb védőszerkezet nélkül. Lesz itt kétségbeesés, kilátástalanság, az elme szánalmas menekülni igyekvése a realitás száraz praktikumától, a szükségszerű bukás megannyi módozata, üvöltő gitár, teatralitás, duplázó minden mennyiségben, permanens összetöretés, ún. emelkedett pillanatok, egészen döbbenetesen jól és kirívóan fülsértően igénytelenül megszólaló videók. Fasza metálok végtelen (véges) sora.

Terveim szerint 100nak 100 várható, de azt a hiú törekvést értelemszerűen fel kellett adnom, hogy a 100 legjobb evör - még azt is, hogy a 100 legjobb, amit hallottam. Maradt 100 szimpláncsakjó, amire emlékszem. Sic tranzit, még mielőtt bekövetkezne.

Remélve, hogy azért ez sem kevés, kívánok magunknak előre is utólagos jó szájízt valamikorra december második felére, penge hangcuccot, megértő lakótársakat/szomszédokat/főnököket, és mindenekfelett kitartást. A jóság nem adja magát ingyen.

Zenakarból annyi lesz, ahány poszt, a stílusok terén visszafogottabb változatosság képe sejlik fel előttem. Válogatási elv, az előző mondat első tagmondatában megfogalmazotton kívül, nincs.

Nincs már sok hátra, és menni fogunk bele a télbe, vállunkra dobva az elkerülhetetlen küszködés mázsás zsákjait.

Közel a perc.