Envy - Shield of selflessness

(Insomniac doze, 2006)

Japán a legbetegebb helyek közé tartozik a világon. A viszonylag merev társadalom, a szinte egyáltalán nem változó intézményrendszer, a minden határon túllépő zsúfoltság, a húsz éves stagnálástól kiábrándult emberek, a nehezen érthető érzelmi éretlenség, ahogy a világ dolgaihoz viszonyulnak, mind-mind hozzájárulnak ahhoz, hogy Európából (vagy bárhonnan máshonnan) nézve furcsának lássuk a japókat.

Vitán felül kiváló táptalaja a METÁLNAK. 

A szigetország lakói mindig is erősek voltak az extrém, esetleg pusztán csak nem megszokott hangzásképekben, ill. az adaptivitásban. Nem meglepő, hogy volt egy rakás zenekar, amelyik felszállt az előző évtized elején robogó posztrock lokomotívra, mint ahogy az sem, hogy azért sikerült sajátos zenei világot kialakítani az alapokból.

Az önmagukat "irigységként" megjelölő srácok kiváló példái ennek. Ráadásul képesek voltak arra a bravúrra, hogy tavalyi, ötödik lemezükön új tartalommal töltsék meg a jobbára lejárt szavatosságú műfajt - az eredeti értékeket sem sutba dobva.

Az alábbi dal azonban 2006-os magnum opus-ukról dörren meg.

Azért nehéz lehet ennél szignifikánsan frusztráltabb lemezt csinálni.