Blut aus nord - Procession of the dead clowns

(The work which transforms god, 2003)

A '90-es évek végére érezhetően kifulladt a norvég black addig jellemző formája, és a legnagyobb reputációjú előadók a jobb híján poszt-előtaggal egy kalap alá terelgethető különféle alakú és fajtájú indákkal próbáltak utat törni a fekete METÁL újabb évtizede felé.

Az egyik irány a norvég színtér esszenciálisan antropomorf megközelítését egy radikális váltással a legvégsőkig csupaszított, steril, absztrakt, egyenes élekkel jól körülhatárolható technicizmusra építkező, kompromisszummentes elidegenedés felé haladó, ürességet, sivárságot, az ember teljes elszigetelődését egy számára érthetetlen világban a középpontjába emelő vízió jegyében teljesedett ki. A humánum itt nem a létezés legvégső oka és egyben csúcsa, hanem csupán egy fatális véletlen folytán az abszurd világban cél és tájékozódási pontok nélkül hánykolódó légypiszok.

Ennek a megközelítésnek egyik csúcsteljesítménye a The work which transforms god. Ha igaz az, hogy az Isten a saját képére teremtette az embert, akkor az ember, az evolúció teteje, a világ műkődésének legfőbb szervező ereje, ezen vonatkozásokban elszenvedett bukása valószínűleg az Isten lényegét sem hagyhatja érintetlenül.

A fentebb leírtak tükrében különösen mókás a lemez borítója.