Kruger - The ox

(For death, glory, and the end of the world, 2010)

Értekeztem már a mindenféle poszt-rock/metál/hc zenei áramlatok az előző évtized közepén bekövetkező kifulladásáról, ill. szóba került az is, hogy ennek ellenére vannak zenekarok, amelyek meglehetősen anakronisztikus keretek között képesek frisset és magával ragadót alkotni.

Ezen bandák közé tartozik a lausanne-i ötösfogat, akik 2010-ben nagyjából lejárt szavatosságú összetevőkből főztek össze egy kiváló, arcletépő METÁLT gözőlgő albumot (sorrendben a negyedik nagylemez).

A svájci arcok érdekes jelenségek abból a szempontból, hogy a már-már pofátlan jólét (ami a skandinávokra is jellemző) mellett egy egészen emberi éghajlatból indulva (ami már nem jellemző a skandinávokra) képesek olyan dühvel és elkeseredettséggel megszólaló muzsikákat produkálni, hogy az ember fia (lánya) az első megdöbbenéstől még villázni is elfelejt. 

Mondjuk tény, hogy ebben a koordinátarendszerben találhatunk extrémebb értékeket is.

A borító a világ legismertebb triptichonjának a külső képe; szép szimbiózisban lüktet ez az album háromosztatú címével.