Rosetta - Au pays natal

(The gallilean satellites, 2005)

A philadelphiai srácok a Neurosis és az Isis mellett az amerikai poszt-METÁL színtér harmadik számú zászlóvivői, amin egy percig sem szabad csodálkoznunk, ha meghallgattuk debütáló lemezüket.

Semmi extra megfejtés, de amit csinálnak, az a műfaj esszenciája; annyira egyben van, hogy ember nincs a Földön, aki a prezentáltnál több eredetiséget várna tőlük.

Ráadásul a 2005-ös debütlemezen a következő poént engedték meg maguknak: dupla albumot csináltak, az első korongon a tényleges lemezzel, a másodikra pedig elsőre meglehetősen céltalannak tűnő elektronikus zajokat pakoltak fel. A két diszken lévő trackek hossza megegyezik, tehát ha valakinek vékony lenne a tényleges mű hangzása, sűrítheti egy kis drone-szerű zajszőnyeggel, egyszerre indítva el a párhuzamos trackeket.

Ügyes.

Mondjuk akinek ez vékonyan szól, az szinte biztos, hogy egy Maiden-koncertkép kiterjedésű Marshall-láda erdőből ugrott ki a világra.